A természetes világítás a művészetek, az építészet, a mérnöki tudományok és a környezettudomány határterülete. Ez a fogalomtár rövid és közérthető meghatározásokat ad a weboldalon használt legfontosabb fogalmakhoz és szakkifejezésekhez.
Görgessen tovább.
Miért hasznos egy közérthető fogalomtár?
A közérthető meghatározások megkönnyítik a természetes világítás fogalmai közötti eligazodást.
A fogalomtár célja, hogy a legfontosabb fogalmakat egyszerű, közérthető nyelven mutassa be, ezáltal megkönnyítse a szabványok, a szakirodalom és az építészeti tervek értelmezését. A fogalmak pontos ismerete segíti az építészeket, mérnököket, kutatókat, hallgatókat és a téma iránt érdeklődőket abban, hogy egyszerűbben tájékozódjanak és egyértelműbben kommunikáljanak a természetes világításról.
Természetes világítás
A természetes világítás a természetes fény tudatos alkalmazása az épületek megvilágítására és építészeti minőségének gazdagítására.
A természetes fény az építészet egyik legfontosabb tervezési eszköze. Csökkenti a mesterséges világítás energiaigényét, javítja az épületben tartózkodók komfortérzetét, valamint vizuális kapcsolatot teremt a külső környezettel. Lehetővé teszi a napszakok, az időjárás és az évszakok változásának érzékelését, ezáltal erősíti a kapcsolatot a külső környezettel. A jól megtervezett természetes világítás nemcsak a bejutó nappali fény mennyiségét és eloszlását veszi figyelembe, hanem a használók vizuális komfortját és az építészeti tér minőségét is.
A természetes világítás egyszerre szolgálja az épület működését, az emberi komfortot és az építészeti térélményt.
A természetes fény hasznosítása
A természetes fény hasznosítása azt írja le, hogy egy helyiség világítási igényének mekkora részét képes fedezni a természetes fény.
A jól megtervezett természetes világítás borult égbolt mellett is megfelelő és megbízható megvilágítást biztosít. Kiváló színvisszaadást nyújt, és csökkenti a mesterséges világítás villamosenergia-igényét. Az épület földrajzi elhelyezkedése, tájolása, a külső takarások, az ablakok mérete, az üvegezés tulajdonságai és a belső felületek fényvisszaverő képessége egyaránt befolyásolják a természetes megvilágítás jellemzőit. E tényezők ismerete és értékelése hozzájárul a komfortosabb, energiahatékonyabb és élhetőbb épületek tervezéséhez.
A természetes fény hasznosítása csökkenti az épület energiaigényét, és javítja a használók vizuális komfortját.
Világítási tényező
A világítási tényező (e, % vagy DF, %) azt mutatja meg, hogy szabványos borult égbolt esetén mennyire hatékony a természetes megvilágítás egy belsőtérben.
A világítási tényező egy adott belső pont megvilágítását hasonlítja össze az ugyanabban az időpontban mért külső megvilágítással szabványos borult égbolt esetén. Százalékos értékként egyszerű lehetőséget biztosít különböző terek és tervezési változatok természetes megvilágításának összehasonlítására. Bár napjainkban egyre gyakrabban alkalmaznak dinamikus mutatókat, a világítási tényező továbbra is fontos alapmutató a természetes megvilágítás értékelésében és megértésében.
A világítási tényező egyszerű és jól összehasonlítható mutatója egy helyiség természetes megvilágításának.
Nappali fényautonómia
A nappali fényautonómia (DA, %) azt írja le, hogy a természetes fény az év nappali óráinak hány százalékában biztosít elegendő megvilágítást egy helyiségben.
A világítási tényezővel ellentétben, amely egyetlen szabványos borult égbolti állapotot vizsgál, a nappali fényautonómia figyelembe veszi az időjárás, az évszakok és az épülethasználat változásait az év során. Megmutatja, hogy a nappali órák hány százalékában elegendő önmagában a természetes fény a kívánt megvilágítás biztosításához. Ezáltal valósághűbb képet ad a természetes világítás éves teljesítményéről és az épület várható használati körülményeiről.
A nappali fényautonómia a természetes világítás várható, valós, éves teljesítményét írja le.
Térbeli nappali fényautonómia
A térbeli nappali fényautonómia (sDA, %) azt írja le, hogy egy helyiség alapterületének mekkora részére érkezik elegendő természetes világítás a használati idő jelentős részében.
A nappali fényautonómiával ellentétben, amely egyetlen pont természetes megvilágítását értékeli, a térbeli nappali fényautonómia a teljes helyiség természetes megvilágítását értékeli. Leírja azt, hogy a használati terület mekkora hányadán teljesül az előírt megvilágítási szint az év meghatározott részében. Ez átfogóbb képet ad a természetes megvilágítás térbeli eloszlásáról, és megkönnyíti a különböző tervezési változatok összehasonlítását.
A térbeli nappali fényautonómia a természetes megvilágítás eloszlását a teljes helyiségben tekinti.
Megvilágítás
A megvilágítás (E, lux) azt mutatja meg, hogy egy felületre mennyi fény érkezik.
A megvilágítás a felületre érkező fény mennyiségét írja le, mértékegysége a lux (lx). A különböző tevékenységek eltérő megvilágítási szintet igényelnek: a közlekedőterek például jóval kevesebb fényt kívánnak, mint az olvasás, az írás vagy a részletgazdag vizuális feladatok. A kültéri természetes megvilágítás borult égbolt esetén néhány ezer lux, közvetlen napsütésben pedig akár 100 000 lux is lehet. A megvilágítás luxmérővel egyszerűen mérhető, ezért a természetes és a mesterséges világítás egyik leggyakrabban alkalmazott jellemzője.
A megvilágítás leírja azt, hogy mennyi fény áll rendelkezésre a látáshoz és a mindennapi tevékenységekhez.
Fénysűrűség
A fénysűrűség (L, cd/m²) azt írja le, hogy egy felület milyen világosnak látszik.
A megvilágítással ellentétben, amely a felületre érkező fény mennyiségét méri, a fénysűrűség a megfigyelő felé kibocsátott, áteresztett vagy visszavert fényt jellemzi. Ez határozza meg, hogyan érzékeljük egy felület fényességét, a kontrasztokat és a vizuális komfortot. A felületek közötti nagy fénysűrűség-különbségek kellemetlen káprázást okozhatnak, míg a kiegyensúlyozott fénysűrűség-eloszlás komfortosabb és kellemesebb belső tereket eredményez.
A fénysűrűség fontos a káprázás és vizuális komfort vizsgálata során.
Vizuális komfort
A vizuális komfort azt írja le, hogy egy térben mennyire kellemes és zavarásmentes a látás.
A vizuális komfort számos tényezőtől függ, többek között a fénysűrűség eloszlásától, a kontraszttól, a káprázástól, a természetes megvilágítástól és a mesterséges világítás minőségétől. A megfelelően kialakított vizuális környezet lehetővé teszi a mindennapi tevékenységek elvégzését fáradtság érzete nélkül. A vizuális komfort megteremtéséhez figyelembe kell venni a természetes és mesterséges világítást, a felületek anyagát, valamint a jellemző nézőirányokat is.
A megfelelő természetes világítás hozzájárul a vizuális komfortérzet biztosításához.
Káprázásvédelem
A káprázásvédelem csökkenti a túlzott fényességet és az erős kontrasztokat, amelyek megnehezítik vagy kellemetlenné teszik a látást.
Káprázás akkor alakulhat ki, amikor a közvetlen napsugárzás, a világos ablakok vagy a tükröződő felületek túl nagy fényességkülönbségeket hoznak létre a látómezőben. A káprázásvédelem építészeti megoldásokat – például külső árnyékolást, a munkahely megfelelő kialakítását, üvegezést és belső felületképzést – ötvöz a megfelelően megtervezett mesterséges világítással. A cél nem a természetes világítás kizárása, hanem annak komfortos biztosítása a nap folyamán.
A megfelelő káprázásvédelem lehetővé teszi a természetes világítás komfortos és hatékony használatát.
Benapozás
A benapozás azt írja le, hogy mennyi ideig éri közvetlen napsugárzás a belsőteret.
A természetes világítással ellentétben, amely borult égbolt esetén is rendelkezésre áll, a benapozás kizárólag a közvetlen napsugárzás épületbe jutását jelenti. Az EN 17037 szabvány három teljesítményszintet határoz meg: 1,5 óra (alacsony), 3 óra (közepes) és 4 óra (magas) egy meghatározott napon. A megfelelő benapozás hozzájárul a benntartózkodók egészségének megóvásához, segít a cirkadián ritmus szabályozásában, és javíthatja a közösségi terek, valamint a lakó-, egészségügyi és oktatási épületek minőségét.
A megfelelő benapozás hozzájárul a komfortosabb és élhetőbb épületek kialakításához.
Vizuális kapcsolat
A vizuális kapcsolat a belsőtér és a külső környezet közötti kapcsolat minőségét írja le.
A vizuális kapcsolat az épület határoló szerkezetébe épített bevilágítón keresztül valósul meg. Információt nyújt a környező tájról vagy épített környezetről, lehetővé teszi az időjárás és a napszakok változásának követését, valamint erősíti a kapcsolatot a külső környezettel. Minőségét több tényező befolyásolja, például a bevilágító mérete, a kitekintés távolsága, a látószög és a látható környezet jellemzői. A jól megtervezett vizuális kapcsolat hozzájárul a tájékozódáshoz, a komfortérzethez és az épület használati értékéhez.
A megfelelő vizuális kapcsolat a természetes világítás egyik alapvető minőségi jellemzője.
Cirkadián ritmus
A cirkadián ritmus a szervezet belső, közel 24 órás biológiai szabályozó rendszere.
A természetes fény az egyik legfontosabb tényező, amely befolyásolja a szervezet cirkadián ritmusát. A reggeli természetes fény segíti a szervezet biológiai órájának összehangolását a nappalok és az éjszakák váltakozásával, míg a napközbeni megfelelő megvilágítás támogatja az éberséget és a mindennapi tevékenységeket. A természetes világítás tudatos építészeti alkalmazása hozzájárulhat a használók komfortjához és a kedvezőbb beltéri környezet kialakításához.
A megfelelő természetes világítás támogatja a szervezet természetes napi ritmusát.
Nappali káprázási valószínűség (DGP)
A nappali káprázási valószínűség (DGP) a természetes fény által okozott zavaró káprázás valószínűségét írja le.
A DGP (Daylight Glare Probability) a természetes világítás okozta zavaró káprázás értékelésére szolgáló mutató. A számítás figyelembe veszi a szem függőleges megvilágítását, valamint a káprázást okozó fényforrások méretét, fénysűrűségét és helyzetét. A DGP segítségével a tervezők már az épület megvalósítása előtt összehasonlíthatják a különböző homlokzati, üvegezési és árnyékolási megoldásokat, így kiegyensúlyozottabb vizuális komfortot biztosító épületeket tervezhetnek.
A DGP segít összehangolni a természetes világítást és a vizuális komfortot.
Égboltállapot
Az égboltállapotok az égbolt fénysűrűség-eloszlás arányait írják le.
A derült, a részben felhős és a borult égbolt eltérő természetes megvilágítási viszonyokat hoz létre az épületek helyiségeiben. A szabványosított égboltmodellek lehetővé teszik a természetes világítás szimulációját, a különböző tervváltozatok összehasonlítását, valamint annak vizsgálatát, hogyan változik egy épület természetes megvilágítási teljesítménye az év során adott földrajzi fekvés és tájolás esetén.
A különböző égboltállapotok eltérő természetes megvilágítási viszonyokat eredményeznek.
Beltéri környezeti minőség (IEQ)
A beltéri környezeti minőség (IEQ) az épületen belüli környezet átfogó minőségét jellemzi.
A beltéri környezeti minőség (Indoor Environmental Quality, IEQ) több olyan tényező együttes hatását foglalja magában, amelyek befolyásolják a használók komfortját és közérzetét. Ide tartozik a természetes és mesterséges világítás, a levegőminőség, a hőkomfort és az akusztikai környezet. A jól megtervezett épületek ezeket a tényezőket egységként kezelik, hogy egészségesebb, komfortosabb és hatékonyabb belső tereket hozzanak létre.
A természetes világítás a beltéri környezeti minőség egyik meghatározó eleme.
EN 17037 európai szabvány
Az EN 17037 egységes módszereket és követelményeket határoz meg az épületek természetes világításának értékelésére.
Az EN 17037 az első olyan európai szabvány, amely átfogó módon foglalkozik az épületek természetes világításával. Egységes értékelési módszereket határoz meg a természetes világítás, a benapozás, a vizuális kapcsolat és a káprázásvédelem vizsgálatához. A szabvány segítségével az építészek, tervezők és beruházók objektív módon értékelhetik és összehasonlíthatják az épületek természetes megvilágítási teljesítményét. Az EN 17037 hozzájárul ahhoz, hogy a természetes világítás már a tervezés korai szakaszában tudatos tervezési szempontként jelenjen meg.
Az EN 17037 közös alapot biztosít a természetes világítás értékeléséhez.
Ablak-fal arány (WWR)
Az ablak-fal arány (WWR) a homlokzat üvegezett felületének arányát fejezi ki.
Az ablak-fal arány (Window-to-Wall Ratio, WWR) a homlokzat üvegezett felületének és teljes felületének arányát jelenti. A WWR jelentős hatással van a természetes világításra, a napsugárzásból származó hőnyereségre, a vizuális kapcsolatra, a káprázás kockázatára és az épület energiahatékonyságára. A nagyobb üvegfelület önmagában nem eredményez jobb természetes világítást. A jó építészeti megoldás az ablakméret, a tájolás, az árnyékolás, a homlokzati kialakítás és a belső terek rendeltetésének összehangolásával teremti meg az egyensúlyt.
Az üveg-fal arány befolyásolja a természetes megvilágítást, a benapozást és az épület energiahatékonyságát.
Épület tájolás
Az épület tájolás meghatározza a természetes megvilágítás, a benapozás és az energiahatékonyság jellemzőit.
Az épület tájolás alapvetően befolyásolja a természetes világítást, a benapozást, a káprázás kockázatát, a passzív szoláris hőnyereséget és az épület energiahatékonyságát. A tervezés legkorábbi szakaszában meghozott tájolási döntések hosszú távon meghatározzák az épület természetes megvilágítási teljesítményét, energiaigényét és a használók komfortját.
A megfelelő tájolás a természetes világítás egyik legfontosabb építészeti alapfeltétele.
Épülettömeg
Az épülettömeg az épület általános formáját, arányait és térbeli szerveződését írja le.
Az épülettömeg formája, mélysége, magassága és geometriája meghatározza, hogyan jut be és hogyan oszlik el a természetes fény a belső terekben. Az átriumok, belső udvarok, felülvilágítók és megfelelő arányú alaprajzok javíthatják a természetes megvilágítás eloszlását, miközben hozzájárulnak a vizuális komforthoz és az energiahatékonysághoz.
Az épülettömeg meghatározza, hogy mennyi természetes fény juthat a belső terekbe.
Kezdeti tervszakasz
A kezdeti tervszakaszban dőlnek el a természetes világítás alapvető építészeti adottságai.
Az épület tájolása, formája, tömege, alaprajzi mélysége és a nyílászárók elhelyezése jellemzően a kezdeti tervszakaszban dől el. Ezek a döntések meghatározzák, hogy mennyi természetes fény juthat az épületbe, és hogyan oszlik el a belső terekben. A tervezés előrehaladtával ezeknek az alapvető adottságoknak a módosítása egyre nehezebbé és költségesebbé válik.
A természetes világítás minőségét alapvetően a kezdeti tervszakaszban meghozott döntések határozzák meg.
Épületteljesítmény
Az épületteljesítmény azt írja le, hogy egy épület milyen hatékonyan, komfortosan és fenntartható módon működik.
Az épületteljesítmény számos szempont együttes értékelését foglalja magában, többek között az energiahatékonyságot, a természetes és mesterséges világítást, a hőkomfortot, a levegőminőséget, az akusztikai környezetet, a vízfelhasználást, valamint a használók komfortját és jóllétét. A korszerű épületek tervezésének célja ezeknek a szempontoknak az összehangolása, hogy az épület teljes életciklusa során hatékonyan, fenntarthatóan és a használók igényeinek megfelelően működjön.
A természetes világítás az épületteljesítmény egy fontos tényezője.
Fenntarthatóság
A fenntarthatóság olyan építészeti szemlélet, amely a teljes életciklus során egyensúlyra törekszik a környezeti, társadalmi és gazdasági szempontok között.
A fenntartható építészet célja, hogy az épületek teljes életciklusuk során a lehető legkisebb környezeti terhelés mellett biztosítsanak egészséges, komfortos és jól használható épített környezetet. Ennek fontos elemei az energia- és erőforrás-hatékonyság, a felelős anyaghasználat, a természetes világítás, a víztakarékosság, valamint a hosszú élettartamra és alkalmazkodóképességre való tervezés.
A természetes világítás a fenntartható építészet egyik alapvető tervezési szempontja.
Természetes világítás szimulációja
A természetes világítás szimulációja digitális vagy fizikai épületmodellek segítségével becsüli meg a természetes megvilágítás mennyiségét és eloszlását.
A természetes világítás szimulációja fizikai vagy számítógépes modellek segítségével vizsgálja, hogyan jut be és oszlik el a természetes fény az épületben különböző égboltállapotok, időjárási viszonyok és évszakok mellett. A szimuláció lehetővé teszi a tervezési változatok összehasonlítását, a természetes világítás teljesítményének értékelését, valamint a megalapozott építészeti döntések meghozatalát még a kivitelezés megkezdése előtt.
A természetes világítás szimulációja segíti a megalapozott építészeti döntések meghozatalát.
A használók jólléte (wellbeing)
A használók jólléte azt fejezi ki, hogy egy épület mennyire támogatja az emberek egészségét, komfortját és mindennapi életminőségét.
Az építészet számos módon befolyásolja a használók jóllétét, többek között a természetes világítás, a kilátás, a hőkomfort, az akusztikai környezet, a levegőminőség és az átgondolt térszervezés révén. Az emberi igényekre tervezett épületek egészségesebb, komfortosabb és kellemesebb környezetet biztosítanak a lakás, a tanulás és a munkavégzés számára.
A jó épületek és megfelelően kialakított használati belsőterek az emberek jóllétét szolgálják.
Életciklus-értékelés (LCA)
Az életciklus-értékelés (LCA) az épület teljes életciklusa során jelentkező környezeti hatásokat értékeli.
Az életciklus-értékelés az építőanyagok előállításától kezdve a kivitelezésen, az üzemeltetésen és a karbantartáson át egészen az épület bontásáig vizsgálja a környezeti hatásokat. Nem csupán az üzemeltetési energiafelhasználást értékeli, hanem átfogó képet ad az épület teljes környezeti teljesítményéről. A természetes világítással, az energiahatékonysággal és más tervezési szempontokkal együtt hozzájárul a megalapozott és fenntartható építészeti döntésekhez.
Az életciklus-értékelés segít megérteni az építészeti döntések hosszú távú környezeti következményeit.